500. alkalommal hív közösségre a Szatmári HarangSzó Rádió

A Szatmári Református Egyházmegye vezetősége pénteken egy tortával kedveskedett szerkesztőnek, a hivatal munkatársaival együtt. Király Lajos esperes elmondta: A magyar rádiózás hosszú utat tett meg az első Budapesten elindított ún. Telefonhírmondótól a napjaink internetes felületein hallgatható hangcsatornákig. Első elnöke Kozma Miklós, – aki egyben a Magyar Távirati Iroda elnök is volt -, tanítói, nevelői és szórakoztatói funkciót kívánt a rádiónak, amelyben a legnépszerűbb zenei műsor akkoriban a cigányzene volt. A Harangszó Rádió 500. adása annyiban mutat analógiát az említett kezdetek zenei világával, hogy Arany János a Wallesi Bárdok című balladájában éppen ennyien tagadták meg, hogy dicsőítő éneket zengjenek I. Edvárd angol királyról. A Kr. u. 500-ban elhunyt híres kínai matematikus-csillagász, Cu Csung-cse, ha napjainkban megszámolhatná, hogy negyvenkétszer fordul elő a Szentírásban az ötszázas szám és annak bővítményei, bizonyára párhuzamot vonna a 42. zsoltár szavaival: „Mint a szarvas kívánkozik a folyóvízre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, óh Isten! Kívánjuk a Harangszó Rádió 500. adásának alkalmából, hogy továbbra is „szóljon a rádió”, Isten üzenetét, Krisztus útmutatását és szeretetét „sugározza” a hallgatóság irányába. A Harangszó rádió „folytatja az ő beszédét…” – mondta az esperes.

Rácz Ervin szerkesztő megköszönte a kedvességét. Elmondta, hogy a számára a hét egyik felüdítő tevékenysége, amikor készülhet a műsorra, főleg, amikor a dicsőitő dalokat válogatja. Ezen a szombaton is szép dalok által, valamint Csűry István püspök, Király Lajos esperes és Cseri Kálmán hangján hallható az evangélium.



A műsor célja nem változott az elmúlt tíz évben: az Evangéliumot hirdetni ezen a csatornán is. S amint a harangszó hív a templomba, úgy mi is közösségre hívjuk azokat, akik vágynak a jó szóra. Annyi rossz hírt hallunk, akár ismerősöktől, barátoktól, televízióból, rádióból, hogy sokszor elcsüggedünk és sopánkodva mondjuk: Hát, ilyen a világ?! Mi nem álltatni akarunk, hanem azt az örömhírt akarjuk hirdetni, világgá kürtölni, ami 2000 év óta változtat meg embereket, ad reménységet, örömöt és felemel. A rideg világban, a lélek melegségét kereső magányosságban, vagy egyszerűen csak egy kis nyugalmas békére való várakozásunkban az Úr érkezik hozzánk, hogy megerősítsen. Szánjunk Rá, szánjunk magunkra egy kis időt, álljunk szóba Urunkkal, hisz Ő minden szavunkat meghallgatja.